40 dkg liszthez adjunk 0,4 dkg (2 csapott mokkáskanál) sütõport, és morzsoljuk össze 15 dkg hûvös vajjal. Keverjünk hozzá 10 dkg barna cukrot, 3 tojássárgáját, 1 púpozott evõkanál tejfölt, 1 citrom reszelt héját, egy csipet sót, és az egészet jól dolgozzuk össze. Ha túl kemény lenne, adjunk hozzá még egy kis tejfölt, de vigyázzunk, hogy ne lágyítsuk ki, mert akkor nem tudjuk lereszelni. A különleges ízek kedvelõi a sütõporral együtt keverhetnek bele negyed mokkáskanál õrölt ánizsmagot, és 0,5 dkg élesztõt is. Összegyúrás után a kemény tésztát hideg helyen fél óráig pihentessük. A hûtõbõl kivéve osszuk ketté, majd az egyik cipót káposztareszelõn reszeljük le egy kisebb méretû zománcozott tepsi aljába, és egyenletesen terítsük szét. Ha ragad a tészta, akkor lisztezzük meg, hogy a reszelék ne álljon össze egy csomóba. Utána a megmaradt 3 tojásfehérjét verjük fel, adjunk hozzá 6 dg olvasztott mézet, pár csepp citromlevet, és verjük tovább, amíg kemény habbá válik. Közben gyújtsuk be a sütõt, állítsuk 210 °C–ra (nyolc osztású skálán 4. fokozat). Ezután fõzõkanállal finoman keverjünk a habba 14 dkg elõzõleg apróra vágott diót, 4 dkg olvasztott vajat, valamint 8 dkg baracklekvárt, majd öntsük a lereszelt tésztára, és kenjük szét rajta. Végül reszeljük a masszára a másik cipót is, egyenletesen terítsük szét, és közepes tûzön süssük kb. 15 percig, amíg a teteje zsemleszínûre pirul. Hagyjuk a tepsiben teljesen lehûlni, majd vágjuk le a széleit, és daraboljuk kisebb kockákra. Fogyasztás elõtt szórjuk meg a tetejét vaníliarúddal átitatott szõlõcukorral. Hûtõszekrényben nem szabad tárolni. A fenti mennyiségbõl kb. 24 db sütemény várható. Az apróra vágott dió helyettesíthetõ õrölt mákkal is. Még finomabb lesz ez a különleges állagú sütemény, ha a tölteléket kevés kimagozott meggyel, cseresznyével, vagy málnával, illetve szederrel dúsítjuk.