Diós pite

30 dkg liszthez adjunk 0,4 dkg (2 csapott mokkáskanál) sütõport, és morzsoljuk össze 15 dg hûvös vajjal. Keverjünk hozzá 8 dkg barna cukrot, 1 egész tojást, 2 evõkanál tejfölt, egy csipet sót, és az egészet jól dolgozzuk össze. Ha túl kemény lenne, adjunk még hozzá egy kis tejfölt. A tészta akkor jó, ha a kézre nem tapad rá, de ne legyen annyira masszív, mint a bejglitészta. A kidolgozást gyorsan végezzük, hogy a kéz melegétõl megolvadó vaj ne lágyítsa ki. Összegyúrás után hideg helyen negyedóráig pihentessük, majd osszuk ketté, és az egyik cipót sodorjuk ki akkorára, hogy egy kisebb méretû zománcozott tepsibe helyezve az oldalán a tészta kissé visszahajoljon. Utána 30 dg elõzõleg megtisztított és ledarált dióba keverjünk 16 dkg mézet, 5 dkg vajat, 1,6 dl tejet, 4 dg megmosott mazsolát és 1 citrom reszelt héját, majd a kásaszerû masszát lassú tûzön, lángterelõ felett fõzzük kb. 5 percig. Kenjünk 10 dkg baracklekvárt a tepsi alján elegyengetett tésztára, majd terítsük rá a kissé lehûlt tölteléket. (A szélére ne nagyon rakjunk lekvárt, mert a töltelék elsimításakor úgyis kitüremkedik.) Ezután tepsi méretûre sodorjuk ki a másik cipót is. A kinyújtott lapot ugyancsak sodrófára csavarva illesszük a töltelék tetejére, és a szélét körös–körül nyomkodjuk hozzá a tepsi oldalához. Verjünk fel 1 kisebb tojást, és kenjük meg a ráhelyezett lapot, majd villával kb. 2 centiméterenként jó mélyen szurkáljuk meg, hogy a töltelékben keletkezõ gõz szabadon eltávozhasson. Végül tegyük forró sütõbe, és közepes tûzön süssük kb. 25 percig, amíg a tészta teteje világosbarnára pirul. Ha teljesen kihûlt, vágjuk kisebb kockákra, és óvatosan kiemelve tálaljuk. Elõtte azonban még a tepsiben metéljük le a széleit. Melegen ne nyúljunk hozzá, mert a vágás mentén a tészta “megszalonnásodik”, a töltelék pedig kidõl belõle. Fogyasztás elõtt szórjunk a tetejére kevés porcukrot.